John Elder Robison Nézz a szemembe, fiam!

John Robison nem éppen hétköznapi apa. Gyermekkora óta antiszociális csodabogárnak könyvelték el – ezekről az évekről szól előző, szintén a Kossuth Kiadónál megjelent könyve, a Nézz a szemembe –, és negyvenéves volt, amikor Asperger-szindrómát diagnosztizáltak nála. Hogyan él egy férfi, aki folyamatosan összeütközésbe kerül a közösségi lét íratlan szabályaival, és aki képtelen értelmezni más emberek arckifejezését, mozdulatait? És hogyan éli meg az apaságot? Hogyan azonosítja gyermekénél ugyanezt a problémát, és hogyan oldják – vagy éppen nem oldják – meg együtt az ebből adódó problémákat.

Különleges memoár, mely sokkal több annál, hogyan neveli egy különc apa a különc fiát. Történetük egyszerre megható és vicces, egy apáról és a fiáról szól, akik valójában együtt nőnek fel.
John sosem volt hétköznapi gyerek, és nem lett belőle hétköznapi apa sem. Asperger-szindrómája miatt elragadóan sajátságos perspektívából látja a világot, az apaságot pedig logikai rejtvények, kalandok és tréfák sorozataként éli meg. Fia, Kisbocs gyermekkorát furcsa mesék és különleges programok tették különlegessé, apja valódi kalanddá varázsolta az életét: mire Kisbocs tízéves lett, már vezett tehervonatot és mini Land Rovert, ült Mao elnök Mercedesében és felfedezett egy erőművet is.
Az egyetlen dolog, amit John nem tudott kitalálni az, hogy mit tegyen, amikor a fia iskolába került, és saját gyermekkorát idéző tanulási és viselkedési problémák kezdték megkeseríteni az életét. Felmerült a kérdés, hogy vajon Kisbocs is Asperger-szindrómás e. A szakemberek nem adtak egyértelmű választ. Kiemelkedő intelligenciájának köszönhetően tizenhét éves korára Kisbocs zseniális vegyésszé képezte magát, és robbantási kísérletei magára vonták az állami és szövetségi ügynökök figyelmét…