Kérjük erősítsd meg regisztrációdat új jelszó kérésével! Szállítás Fizetés Kapcsolat GYIK
Rejtő Jenő
Csülök, Senki Alfonz és Tuskó Hopkins, a három vidám, immár Becsületrenddel kitüntetett tettestárs egyhangú szolgálatukat töltik a marokkói Atlasz-hegységben, a francia idegenlégióban. Itt éri el őket az ifjú Yvonne Barré levele, amelyben eltűnt fivére után érdeklődik. A kaland előszele felszítja hőseink vállalkozókedvét, s csakhamar be is kerülnek a legszigorúbb kongói munkatáborba induló büntetőszázadba. A legendásan halálos, rettegett helyőrségben azonban meglepetések sora fogadja őket, amelyek közül még csak nem is a javíthatatlan levelező Török Szultán feltűnése a legkellemetlenebb. Ahhoz, hogy vállalt küldetésüket teljesítsék és visszajussanak Marokkóba, katonaszökevényként át kell szelniük az egész Szaharát, nyomukban a fél légióval. Minden idők legpimaszabb szökése meg sem kottyan ilyen elszánt fickóknak, azonban a velük menekülő ifjú Yvonne védelmezése az üldözőktől és a sivatag megpróbáltatásaitól olyan feladat, amely még e három testőrt is próbára teszi.
A keménytábla-borítós kiadványban a hangoskönyvet tartalmazó CD átlátszó tálcán helyezkedik el. A kötet 24 oldalán részlet olvasható Matuscsák Tamás Rejtő Jenő elveszett naplója című életregényéből. A mű úgy mutatja be Rejtő életének és korának eseményeit, mintha az író egyes szám első személyben vezetné naplóját kamaszkorától haláláig. A 20 kötetes sorozatban közreadott részletek időrendben tartalmazzák a Noran Libro Kiadónál 2016-ban megjelent mű szövegének túlnyomó részét. A második oldalon található QR-kód segítségével Ön ingyen letöltheti okostelefonjára vagy tabletjére a hangfelvétel alapjául szolgáló Rejtő-regényt elektronikus könyv formájában, a Magyar Elektronikus Könyvtárból. Egy oldalon a Quattrocento Kiadó által 2012-ben kiadott Rejtő lexikon szócikkeiből válogatott részletek mutatják be A három testőr Afrikában főbb szereplőit, az utolsó oldalon pedig a hangfelvétel részletes tartalomjegyzéke olvasható. (A hangfelvétel a Kossuth Kiadó és a Mojzer Kiadó által 2008-ban kiadott, közel hét órás, mp3 formátumú hangoskönyv változatlan kiadása.)
Részlet a műből:
- Nézd, Hopkins.... Ez a Senki Alfonz... Mégiscsak... hm... - Mit motyogsz?! - fordult felém dühösen. A köpcös egy idő óta mindenkivel veszekedett. - Nem érdekel az a hülye fráter! - Mit tudod te, miért megy ő Igoriba? - mondtam komoran. - A férfi tettrekészsége olykor a lélek legmélyebb rejtekén lakozik. Ez, azt hiszem, igen szép mondás volt. - Úgy beszélsz, mint egy félhülye. Mi van? - „Keresd a nőt” - idéztem egy régi angol költőt. - Ezért megy Senki Alfonz Igoriba. - Itt is kereshetek nőt magamnak, ha fontos. Azért még nem kell Igoriba menni. Szép kis szoknyavadászat! - Talán... nem is neki... nekem kellene Igoriba mennem - tépelődtem szokott felhős mélabúmmal. - Menjetek, ahová akartok! Féleszűek! - kiáltotta, és kis híján lenyelte a kialudt szivarvéget mérgében, miután hiába szipákolt, hogy feléledjen a parázs. De bennem elhatározássá érlelődött a kétség. Nem fog csalódni bennem a nemes hölgy! Este kijelentettem az őrmesternek, hogy elveszett a puskám. Pedig magam ástam el egy verembe az erőd mögött. Másnap bevonultam ötkilós csomaggal a zsúfolt cellule-be. - Üdvözlöm, uram! - köszöntött a nagy Levin. - Ön úgy jön nekünk, mint homárhoz a vörösbor. Néhányan megjegyezték, hogy fogja be a száját, és ne izgassa az éhes embereket. Mogorvák voltak ezek a messziről jött elítéltek, sivatagi harcoktól fáradtan, útban Igori felé, ahol a pokol várja őket. - Miért jössz utánam erőszakkal? - kérdezte Senki Alfonz. - Átlátok a szitán - feleltem, és a szemébe vigyorogtam. - Nem fogod a hátam mögött eltántorítani tőlem Yvonne-t. Vagy kilencen ültünk a ragadós, piszkos, férges kövön, és dideregtünk az estében. A szűk helyen mozdulni sem lehetett. Valaki Igoriról mesélt. Kongó! Szörnyű klíma, nedves fabarakkok, állatian durva őrök... Hopkinsnak több esze volt. Igaza van. Őrültség oda elmenni. - Rosszabb, mint a pokol - mondta a mély hangú, nagy fejű Colter, aki kántor volt valaha Koppenhágában. - Csak egy jó van ott - magyarázta Levin -, hogy sehol sincsenek olyan fehér húsú teknősbékák. Hasonló állapotok vannak északon a vadhússal. A kilencvenes évek végén főztem egy őzgerincet zöldséghaséval, fokhagymásan... Ezt én úgy csináltam, hogy egy jó fél kiló szalonnát nyárson kiolvasztok a sült felett... Itt hónapok óta senki sem evett egy jó falatot. Ne csodáljuk hát, ha kissé mogorva emberek voltak együtt. Egy tagbaszakadt rab felemelkedett: - Ha azonnal nem hagyja abba ezt a történetet - mondta figyelmeztetően -, kitolom az egyik szemét hüvelykujjal. - A másik az én dolgom - szólt a kántor, akit az évek kissé világiassá tettek a sivatagban. - De uraim, ez olyan csodás étel volt, mert én nem sütöm át egészen, hogy ízes maradjon, és... Puff! Valaki fejbe vágta egy üres csajkával, de alaposan. Mondom, kissé mogorva emberek voltak...A fejbe ütés estére, sőt éjszakára is elhallgattatta Levint. Reggel nyílt az ajtó, és egy ötkilós csomaggal Tuskó Hopkins lépett be, rendkívül zord arckifejezéssel. - Halló! Tuskó! - kiáltotta Senki Alfonz örömmel. - Hát unatkoztál? - Az urak nem érdekelnek - mondta, és leült a középre, miáltal a falhoz szorulóknak kimaradt a lélegzetük. - Talán véletlenül vagy itt? - kérdeztem gúnyosan. - Igenis, ha tudni akarod! Kész véletlen. - Nagyon idegesen viselkedett. - Betört az egyik emeleti ablak. - Azért még nem ítélik traveaux-ra az embert. - De kiesett rajta az udvarra valaki. Régi haragosom. Marchande tizedes. ...Azért később mégiscsak kiderült, hogy mielőtt ezt a régi haragosát megfenyítette, Tuskó Hopkins sok bort ivott a kantinban, és eladta fél áron a havi zsoldját a kantinosnak. Tehát előre tudta, hogy a Manson erődben már nem kap zsoldot, mert traveaux-ra megy.
szöveg