Magyar polip 2.

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, legutóbbi tusványosi beszédében leszámolt a liberális demokráciával. De minek tekinthető a helyébe lépő rendszer, ha nem akarjuk elfogadni a hivatalos ideológia „centrális erőtér” – vagy „Nemzeti Együttműködés Rendszere” – típusú megnevezéseit? Az ideológiai tanácstalanságban, zűrzavarban a 2013 novemberében megjelent tanulmánykötet, a Magyar polip – A posztkommunista maffiaállam sietett az olvasók segítségére. A mai Magyarország hatalmi–társadalmi viszonyait új fogalmi keretben, megvilágító erővel leíró mű nem véletlenül fogyott el több mint 12 ezer példányban.

Az idén októberben – szintén Magyar Bálint és Vásárhelyi Júlia szerkesztésében – megjelenő második kötet további két tucat tanulmánnyal, az első kötetben nem tárgyalt területek leírásával gazdagítja a magyar polipról, a maffiaállamról alkotott képet. A szerzők túlnyomó többsége most debütál „polipológusként” – közöttük nemcsak kiváló kutatókat, de egykori pénzügyminisztert, fővárosi főügyészt vagy éppen alkotmánybírót is találhatunk: Andor Mihályt, Békesi Lászlót, Bócz Endrét, Dessewffy Tibort, Rajk Lászlót, Ripp Zoltánt, Vörös Imrét. Vagy az ebben a kötetben már hangsúlyosan helyet kapó fiatal generáció tehetséges képviselőit, mint például: Deák Andrást, Jancsics Dávidot, Kácsor Zsoltot, Lakner Zoltánt, Szentpéteri Nagy Richárdot, Trencsényi Balázst vagy éppen Ungváry Krisztiánt.

„Alapmű. Az orbáni kurzus értelmezésének ez lesz a kiindulópontja. Aki érteni akarja, miben élünk, nem nélkülözheti.” (Révész Sándor)

„Finomra szőtt fogalmi háló, tökéletesen lehetővé teszi a mai magyar társadalom leírását.” (Csepeli György)

„Semmi kétség: a Magyar polip – A posztkommunista maffiaállam című kötet az eddigi legteljesebb, legalaposabb, legátfogóbb elemzése a 2010 óta kiépült Orbán-rezsimnek. Aki igazán érteni akarja, hol él, az aligha nélkülözheti az e könyvbe foglalt lényegi, ugyanakkor enciklopédikus tudásanyagot.” (Debreczeni József)

„A »maffiaállam« nem egy légből kapott állítás, ellenkezőleg, e fogalom a hatalom új birtokosainak egyik lényegi tulajdonságára világít rá: szerveződési formájukra. Ami e rendszert a többitől megkülönbözteti, az a közös családi és üzleti kapcsolatok sajátos szövevénye. Ezt figyelembe véve válik érthetővé a maffiaállam nacionalizmusa is, és hogy miért vannak kizárva a nemzetből azok, akik nem részei a családnak, vagy nem alárendelt vazallusai annak.” (Karl Pfeifer)

„Magyar leírja az Orbán Viktor irányítása mellett létrejött világot, bemutatja egy rendszer kiépülését, történelmileg értelmezi és elhelyezi a struktúrát, és magyarázattal szolgál a félelem, az öncenzúra, a szolgai alkalmazkodás és szabad rablás mind fojtogatóbb légkörére. (…) A »maffiaállam« könyörtelen telitalálat: a Fidesz-hatalomnak nem ezt vagy azt a sajátosságát emeli ki, hanem alapvonására mutat rá, és arra, hogy a negatív jelenségek az alapszerkezet logikus következményei. Valóban, máshol is van rossz kormányzás, vannak antidemokratikus törekvések, de a »maffiaállammá« összeálló szerkezet és hatalomgyakorlás az EU-n belül kivételes újdonság.” (Petőcz György)

A Magyar polip „egy olyan modellt fogalmaz meg és jár körül, mely éles kritikai beállítottsága mellett az orbáni rendszer »titkainak« megfejtésével, a mögöttes célok leleplezésével kecsegtet; a posztkommunista maffiaállam elmélete, induktív logikával, az egyébként egymástól függetlennek tűnő egyedi események, intézkedések és vezetési stílusok, valamint az azokat kísérő elrejtő technikák stb. rendszerszerű összekapcsolását jelenti.” (Magyari Nándor László)

„A könyvnek van egy, a magyar eseten túlmutató hozadéka. A benne leírt fejlődés bizonyítja, hogy a demokratikus rendszereket milyen veszélyek fenyegethetik akár még az EU tagállamaiban is.” (Jean-Paul Herman és Lise Herman)