Pipacs, a fenegyerek

Délkelet-Ázsia fülledt, trópusi szigetilágában Pipacs – aki, mint már tudjuk, fenegyerek – szárnyai alá veszi Robint, a jobb sorsra érdemes ifjú csavargót. A fiatalember ennek ellenére végül révbe ér, némi szélhámosság, valamint nem kevés pofon és dzsungelharc árán.

Az elsikkasztott pénztáros

Curzon úr, a Sidney-i félénk, pedáns banktisztviselő távolról sem regényhős. Csupán magára marad húszezer bűnre éhes dollár társaságában. Az események ettől kezdve megállíthatatlanul sodorják – egy luxusutazáson kifoszt néhány hamiskártyást, találkozik Monte Cristóval, és magába bolondít egy gyönyörű szélhámosnőt. És eközben mit sem sejt az egészről.

HALLGASSON BELE A HANGOSKÖNYVBE!

A keménytábla-borítós kiadványban a hangoskönyvet tartalmazó CD átlátszó tálcán helyezkedik el.
   A kötet 24 oldalán részlet olvasható Matuscsák Tamás Rejtő Jenő elveszett naplója című életregényéből. A mű úgy mutatja be Rejtő életének és korának eseményeit, mintha az író egyes szám első személyben vezetné naplóját kamaszkorától haláláig. A 20 kötetes sorozatban közreadott részletek időrendben tartalmazzák a Noran Libro Kiadónál 2016-ban megjelent mű szövegének túlnyomó részét.
   A második oldalon található QR-kód segítségével Ön ingyen letöltheti okostelefonjára vagy tabletjére a hangfelvétel alapjául szolgáló Rejtő-regényt elektronikus könyv formájában, a Magyar Elektronikus Könyvtárból.
   Egy oldalon a Quattrocento Kiadó által 2012-ben kiadott Rejtő lexikon szócikkeiből válogatott részletek mutatják be a két kisregény főbb szereplőit, az utolsó oldalon pedig a hangfelvétel részletes tartalomjegyzéke olvasható.
   (A hangfelvétel a Kossuth Kiadó és a Mojzer Kiadó által 2012-ben kiadott, több mint három és fél órás, mp3 formátumú hangoskönyv változatlan kiadása.)

Részlet a Pipacs, a fenegyerek című kisregényből:

„A világhírű oroszlánvadász még leterített néhány tigrist, becserkészett egy hatalmas hím oroszlánt, azután lihegve dőlt hátra a teknőben.
   - Fáradt vagyok, de azért dolgozni kell, Roger - mondta fújtatva a teknő mellett ülő fiatal­embernek, aki gépen írt. - Az esti postagőzösig végeznem kell két fekete párduccal, és le kell döfnöm a kínai kalózt, Ju Vat-szungot... Vagy nevezzem inkább Kun Muj-hunak?
   - Oly mindegy ebben a melegben... - mondta a fiatalember bágyadtan.
   - Igaza van... A mai postával nem lövök több bestiát... Pihenjen maga is, Roger, vagy még­sem... Várjon! Nem volna jó, ha átélnék az esti postáig valami szörnyű krokodilkalandot?
   - Krokodil volt a múlt héten. Nem lehet mindig ugyanazt írni. Mi lenne, ha a vad bivalyokkal foglalkozna egyszer?
   - Veszélyes állatok. De majd megpróbálom. Most szóljon a boynak, hogy töltsön friss vizet a teknőbe.
   Roger kiment, és a nagy vadász szuszogva piszkálta bágyadt ujjaival a vizet. Vézna, pókhasú, kesernyés, rezes arcú, görbe lábú kis ember volt. Így külsőre, ahogy a teknőben hevert, senki sem mondta volna rá, hogy oroszlánvadász.
   És nem is volt az.
   Tessék? Nem kérem, ez nem fából vaskarika. Öreg magazinolvasók már régen megértettek engem. Ők már több alkalommal izgultak Irving Walking hátborzongató történetein, midőn a lövés pillanatában megcsúszott egy rögön, így golyója a tigrist mindössze halálra sebezte, mire a bestia a legnagyobb felháborodással vetette rá magát a Nagy Vadászra. De én nem vesztettem el lélekjelenlétemet...
   Nagy Vadászokkal sűrűn fordul elő, hogy nem vesztik el a lélekjelenlétüket. Különösen magazinok hasábjain.   Hogy ki volt Mr. Irving Walking? Elsősorban nem volt Irving Walking. Sorscsapás, de így történt: atyjától a prózai hangzású Braces nevet örökölte. Tessék elképzelni egy embert, akit Nadrágtartónak hívnak, mellékesen oroszlánvadász, és amerikai magazinok hasábjain világhírnévre tett szert, mert lépten-nyomon maharadzsák társaságában járja a vadont.
   Életrajzírói így adnák tömören a Nagy Vadász pályafutását:
   Született Londonban, 1902. május 8-án, és már mint egész kis csecsemő igen sokat sírt. Később kereskedősegéd lett egy textilcégnél, és húszéves korában kivándorolt Ausztráliába. Változatos pályafutása után letelepedett Borneón, a jelentéktelen tengerparti Todlang város­kában, és bennszülötteknek való festett kartont, színes gyöngyöt meg egyéb csecsebecsét árult. Ezenkívül egy négyszobás hotelt vezetett, a Borneo Szállót. Így lett Samuel Bracesből oroszlánvadász, angol nemes és természetesen szolgálaton kívüli százados őfelsége hindu lándzsásainál.
Voltaképpen utálta a trópust, megrémült a repülő sváboktól, úgy izzadt egész nap, mintha vajból lenne, lépten-nyomon elrontotta a gyomrát, rettegett a pestistől, a leprától és a maláriától, sírva fakadt, ha egy százlábú megcsípte.
   Karrierje úgy kezdődött, hogy egy átutazó vadász elmesélte néhány kalandját. Braces leírta őket, és elküldte a történeteket a Thursday Morning Post-nak. Az elbeszélést közölték, és Braces, illetve ekkor már Irving Walking népszerű lett. Mit részletezzem? Régi vadászok élethű, de kissé száraz leveleit tucatjával dobták a papírkosárba, miközben sóvárogva várták a legújabb Irving Walking-tudósítást. „Életszaga van, amit ír, nem tehetek róla!” - mondta az egyik szerkesztő, aki az életben nem szagolt még egy dzsungel közelébe.
   És Irving Walking (szolgálaton kívüli százados) rövidesen népszerű lett Amerikában mint Nagy Vadász! És nagy író!”