Mit tegyenek a pireuszi kikötő jólelkű csavargói, ha kölyökképű védencük feltaláló testvérét kell felkutatni Burmában? Természetesen részvénytársaságot alapítanak! Mit tegyen Piszkos Fred, ha (önhibáján kívül) elrulettezi az utazásra szánt összeget? Természetesen hajót lop! Sajnos, csak a Brit Királyi Haditengerészet cirkálója volt kéznél…

HALLGASSON BELE A HANGOSKÖNYVBE!

 A keménytábla-borítós kiadványban a hangoskönyvet tartalmazó CD átlátszó tálcán helyezkedik el.
   A kötet 24 oldalán részlet olvasható Matuscsák Tamás Rejtő Jenő elveszett naplója című életregényéből. A mű úgy mutatja be Rejtő életének és korának eseményeit, mintha az író egyes szám első személyben vezetné naplóját kamaszkorától haláláig. A 20 kötetes sorozatban közreadott részletek időrendben tartalmazzák a Noran Libro Kiadónál 2016-ban megjelent mű szövegének túlnyomó részét.
   A második oldalon található QR-kód segítségével Ön ingyen letöltheti okostelefonjára vagy tabletjére a hangfelvétel alapjául szolgáló Rejtő-regényt elektronikus könyv formájában, a Magyar Elektronikus Könyvtárból.
   Egy oldalon a Quattrocento Kiadó által 2012-ben kiadott Rejtő lexikon szócikkeiből válogatott részletek mutatják be Az elveszett cirkáló főbb szereplőit, az utolsó oldalon pedig a hangfelvétel részletes tartalomjegyzéke olvasható.
   (A hangfelvétel a Kossuth Kiadó és a Mojzer Kiadó által 2005-ben kiadott, négy órás, mp3 formátumú hangoskönyv változatlan kiadása.)

Részlet a műből:

„A százados a hátsó zsebébe nyúlt, és revolvert rántott, amit nyomban kiütöttek a kezéből, és ha Rozsdás nem lép közbe, bizonyára a fejéből is kiütöttek volna valamit.
   - Én intézkedem! - kiabált a legényekre. - Fiúk! Meg kell szoknotok, hogy mától kezdve haditengerészek vagytok, és ha nem tudtok ennek megfelelően viselkedni, valamennyiünket felkötnek.
   - Ez helyes - krákogta és köpködte Patterson. - Rozsdás kommandíroz, és mindenki engedel­meskedik.
   - Vigyázz! - A próba sikerült. Valamennyien régi, meghitt emlékek alapján többé-kevésbé szabályos vigyázzba álltak. Az Earl, aki mindennek a mélyén a probléma magvát, az emberek cselekedetének lelki rugóit kereste, szinte megfeledkezett visszás helyzetéről, és érdeklődve figyelte ezt a különös társaságot. Megragadta például a figyelmét, hogy a fedélzeten egy rendkívül piszkos és rongyos öregúr szabályszerű kommandókat mond a szócsőbe, és egy hosszú szivart eszik darabonként, mintha csokoládé lenne. Látta, hogy a kormányos pompásan manőverez a hajóval, amely erős gőz alatt, teljes félkörrel, mintha csak hadgyakorlaton lenne, északnyugati irányt vesz fel. Ha nem lennének ilyen groteszk külsejű, különböző korú, rongyos, marcona emberek, igazán megfelelnének egy cirkáló legénységének. Vajon mit képzelnek? Hogy nyugodtan hajózhatnak akár csak egy fél napig is lopott cirkálóval az angol csatahajóktól hemzsegő Indiai-óceánon? Ostobának éppen nem néznek ki.
   - Púpos! - kiáltotta Rozsdás. - Te vagy a szállásmester. Rangod káplár. Négy legénnyel elvezeted a foglyainkat. Az urakat a szalonba, a két tengerészt a legénységi hálóhelyre. Aki a foglyokhoz nyúl, annak előírásszerűen kitolod a fél szemét. Ha valamelyik fogoly megpró­bálja elhagyni a helyiséget, megbilincselitek. Értve?
   - Alázatosan jelentem, értem - felelt a Púpos feszes vigyázban. Azután megfordult: Murdock, Haynes, Toby, Ragyás. Vigyázz! Foglyokhoz! Utánam in-dulj!
   Elindultak. Az Earl fogta a százados karját, mintegy kényszerítve, hogy szintén jöjjön. Nem szerette az indokolatlan katonás fellépést, és látta, hogy nem is lenne célja. Így mindenesetre elérte azt, hogy az ő revolvere még megvolt. Ki tudja, mire jó.
   - Dugó! Martin! Lepcsés! - intézkedett Rozsdás. - A raktárból minden ember számára megfelelő ruhát és felszerelést kerestek ki. Pallock, Fojtogató és Cérna, a hajó korlátjához erősítitek kötélen a bordázat tisztítására szolgáló állványt. Előhoztok a raktárból fekete és fehér festéket. Kiültök az állványra. Fehér zománccal átkenitek a „Balmoralt”, és fehér alapra feketével rámázoljátok, hogy „Radzeer”.
   Egy pillanatra csönd támadt, azután végre megértették Rozsdást, harsogó éljenbe törtek ki és körültáncolták.
   - Gyerekek! Minden azon múlik, hogy engedelmes és katonás embereknek látsszatok. Ne felejtsétek el, hogy át kell jutnunk Calcuttán és még néhány helyen, ahol a legkisebb hibánál észreveszik hogy nem vagytok haditengerészek.
   - Alázatosan jelentem, kapitány úr - mondta Fojtogató, egy veszedelmes kikötői bicskás ‑, mindnyájan engedelmes, kitűnő matrózok leszünk.
   - Kuss - szólt Rozsdás. - Összetévesztesz valakivel. Én nem vagyok a „Radzeer” kapitánya.
   - Mondjátok neki, hogy felség - protezsálta lihegve Patterson.
   - Az se jó - mondta Rozsdás. - Jegyezzétek meg, hogy én Bradford százados vagyok - azután a Kölyökre mutatott egy széles mozdulattal -, és ő Earl of Sudessex ezredes.
   - Nagy ember - mondta csendes elismeréssel a Piszkos Fred.”