Új fiú a highgate-i elmegyógyintézetben! Azaz lány, pontosabban hölgy, még pontosabban Anna Emerencia Hostings, aki a térdszalag-rendek bizományosa, és mint ilyen, a Fehér Rózsa miatt vérpadra lépett. (Azóta uzsonna után hazajárással bolyong.) Örömmel fogadják az intézet régi lakói, Mr. Prosley (akinek egy békacsalád lakik a fejében), Lady Norton, aki saját állítása szerint húsz férjét ölte meg, Vucli Tóbiás, az önműködő villamosjegy feltalálója, és persze Sir Felix Hostings, aki normális, és rokonai azért záratták be, mert nem átallott polgári származású leányba beleszeretni. Anna Emerencia ugyanis nem más, mint Felix szerelme, Ellen Grace revűtáncosnő-művész. Az ifjú pár megpróbáltatásai itt nem érnek véget: az intézetben gyilkosság történik, és hamarosan megérkezik egy rendőrfelügyelő, idült alkolholistának adva ki magát, valamint a biztosító megbízottja, egy Pinkerton-detektív. Azután (a hely szelleméhez igazodva), elszabadulnak az őrült események - az intézetben és a Hostings-familía ősi kastélyában is. A fergetegesen mulattató hangoskönyvet meghallgatva kiderül: egy bolond nem csak száz bajt, de végül rendet is csinál!

HALLGASSON BELE A HANGOSKÖNYVBE!

A keménytábla-borítós kiadványban a hangoskönyvet tartalmazó CD átlátszó tálcán helyezkedik el.
   A kötet 24 oldalán részlet olvasható Matuscsák Tamás Rejtő Jenő elveszett naplója című életregényéből. A mű úgy mutatja be Rejtő életének és korának eseményeit, mintha az író egyes szám első személyben vezetné naplóját kamaszkorától haláláig. A 20 kötetes sorozatban közreadott részletek időrendben tartalmazzák a Noran Libro Kiadónál 2016-ban megjelent mű szövegének túlnyomó részét.
   A második oldalon található QR-kód segítségével Ön ingyen letöltheti okostelefonjára vagy tabletjére a hangfelvétel alapjául szolgáló Rejtő-regényt elektronikus könyv formájában, a Magyar Elektronikus Könyvtárból.
   Egy oldalon a Quattrocento Kiadó által 2012-ben kiadott Rejtő lexikon szócikkeiből válogatott részletek mutatják be a regény főbb szereplőit, az utolsó oldalon pedig a hangfelvétel részletes tartalomjegyzéke olvasható.
   (A hangfelvétel a Kossuth Kiadó és a Mojzer Kiadó által 2011-ben kiadott, több mint öt órás, mp3 formátumú hangoskönyv változatlan kiadása.)

Részlet a regényből:

"- Sir! Ha még egy alkalommal a várúr engedélye nélkül megszólal, a jus auspicium Daughter Hill szellemében erőszakot alkalmazok, hogy a hagyomány és a tekintély fenntartassék! Elöljár hagyományaink és kiváltságaink negligálásában! Vagy elmondhatja, hogy ön naponta reggel hétkor kelt, ájtatoskodott a házi kápolnában, jéghideg fürdőt vett, vívógyakorlatot végzett egy óráig, és azután egy főtt halat reggelizett, ahogy ezt a várúr nevelője számára tradícióink előírják, mióta Ájtatos Robert ősöm kimentette a megáradt folyóból nevelt fiát, Sir Hontings Peter Olivert?!
   Nagyon nagy csend támadt.
   Nem! Sir Arthur nem állíthatta magáról, hogy a hétórai felkelés kultuszának hódolt volna, szívből utálta a halnemű ételeket, ha három fokkal enyhébb temperatúra volt a fürdőszobájában a kelleténél, akkor hetekig tüsszögött, nem szeretett vívni, és általában hízásra nagyon hajlamos, kényesen elpuhult teste csak a családi gőg sportszerű művelésére volt képes.
   - Sir Arthur, talán mert sejtette, hogy országszerte tiszteletben álló, ősi nevünk illő fényét, tisztelt hagyományait akarom visszaállítani, megakadályozott abban, hogy örökömet elfog­laljam. Azt mondta, bolond vagyok. Sir Arthurnak igaza van. Igyekeztem okosan átgondolni állapotomat, és csalhatatlan jelekből rájöttem, hogy csakugyan elmebeteg vagyok. - Most vádlóan felemelte a hangját. - Micsoda lábbal tiprása a hagyományoknak, ezért a majoreszko jogát bitorolni! Háromszáz éve sincsen, hogy Sir Antonius Henrik Kazimir elnökletével, a családi tanács megerősítette várúr örökében a tiszteletre méltó Sir Tivald Ervint, kit Rettenetes Ervinnek is neveztek, mert rettenetesen hülye lett, midőn vadászat közben leshelyén elaludt, és egy ló a fejére lépett. A British Museum nemesi levéltárában töltöttem egy teljes délutánt, többek között ott láttam a függőpecséttel ellátott okiratot, mely kimondja, hogy amíg Daughter Hill törvényes ura él, addig Daughter Hillnek más ura nem lehet, és így Sir Rettenetes, tiprott fejű és tisztelettel mondva: hülye Ervint örök precedensül beiktatták örökébe! Ez az ember - mutatott a se nem élő, se nem holt Sir Arthurra - úgy a nevelői hagyományokat, mint az ősi családi tanács megpecsételt, vitathatatlan törvényét lábbal tiporta, és nyugodtan odaállok a II. Jakab óta családunk felett egyedül illetékes királyi és főudvarnagyi bíróság elé azzal, hogy a mai nap hajnalán, pallosjogunkkal élve, a vár kétszáz éve elzárt, keleti korridorán fejét leüttettem, és tetemét, ahogy ezt egy esetben híres ősöm: Gátlástalan Peter Rudolf tette, a családi kripta mögött, állva földeltetem el, egy négyszögletes veremben, veteménymagok közé, hogy tavaszra belepje a burgonya és a szárazbab!
   A fővesztés szóra Sir Arthur elhalványodott, de a burgonyára és a szárazbabra megtántorodott úgy, hogy Rolland karjára kellett támaszkodnia.
   - Hosszas megfontolás után leküzdöttem kötelező tiszteletemet a hagyományok iránt, és nem szívesen, de elállok a fővételtől. Sir Arthur büntetése azonban nem maradhat el! E naptól fogva úgy ő, mint a többi családtag, nem büntetésből, hanem atyai gondoskodásom folytán, ki kell hogy tüntesse magát  a hagyományok ápolásában. Sir Arthur nem tovább, mint öt évre, mert kegyes kívánok lenni a megtévedtekhez, elfoglalja Boldogtalan Andor Rolland ősöm lakosz­tályát!
   Boldogtalan Andor (Endre Rolland) seregei élén egy napon olyan mélyen elaludt sátrában, hogy felmentő seregeivel későn érkezett Edward ura és királya segítségére. Ez időtől nem övezhetett többé kardot az oldalára, a kolduló barátok szőrcsuháját viselte élete végéig, és a várkastély megszámlálhatatlan lépcsői után utolsónak következő, mindössze két lépés széles, három lépés hosszú, testhez álló toronyszobában lakott, ahol mindössze egy ágy fér el és nagy nehezen egy ember is. De ha nem szőrcsuhát hordott volna, hanem zakót, a kabátot már csak úgy vehette volna magára, ha az egyik karját kidugja az ablakon.
   - E naptól kezdődően, miután hadaimmal a bitorló helyett jogos örökömet elfoglaltam, élni fogok a mindenkori várúr hatszáz éve korlátlannak és sérthetetlennek nyilvánított büntetési jogával, széthúzást vagy tradíció megdöntését szító rokonaival szemben! Mivel őfelsége III. Edward előjog-adományozása érvényben van, ez ország lakói közül senki fegyverrel nem lépheti át a vár kapuját, még országunk hatóságai sem. Továbbá minden Daughter Hill-i várúr elpusztíthatja azt, aki a király előjogát nem tiszteli... E vár ura lehet őrült, mint én, lehet hagyo­mánytipró, mint Sir Arthur, lehet akár gyilkos és gazember, de akik itt élnek, engedelmességgel tartoznak neki, mert életük és haláluk tőle függ! Most megengedem, hogy Sir Evans beszéljen.
   Sir Evans még mindig hiába várta, hogy felébredjen. Tenyerét botjára szorítva, egy nyögéssel talpra emelkedett, és síri, vékony, elfúló hangon szólt.
   - Sir Felix... szavai érvényesek... bármit mond, érvényesek, mert ő a várúr. És érvényesek, mert e vár hagyományainak, sőt törvényerőre emelt hagyományainak is megfelelnek... - Köhögött, és előhúzott csipkés kabátujjából egy zsebkendőt, azt a szája elé tartotta. - De mégis... szerintem a zsoldosok korszerűtlensége szokatlanná teszi otthonunkat... Itt eddig még senki sem járt jelmezben...
   - Szerintem a Daughter Hill-i bagolyfészekben még mindig stílusosabb a zsoldosok páncél­csörgése, mint az elmegyógyintézetben az ápolónők kíméletlen dögönyözése. Én napirendre tértem felette, de ha a családi tanács, ahogy azelőtt is szokta, a hagyományok fokozottabb tiszteletére int, Sir Evansnek egy szavába kerül, és ezt a fővételdolgot Sir Arthurral, mielőtt tovább tárgyalnánk, sebtiben elintézhetjük.
   Sir Arthur nagyot nyelt, és arcbőre lehetséges, hogy tarkójáig elfehéredett.
   - Nem hiszem... - hebegte Sir Evans - hogy ez esetben szó szerint vegyük a hagyományokat...
   - Én se gondoltam így - felelte szelídebben Felix -, és nem bánom, ha a burgonyaverem helyett a családi sírboltba temetjük.
   - Nem így gondoltam... - nyekeregte Sir Evans. - Helyesnek tartom, hogy elnéző voltál, Sir Felix...
   - Abban a reményben tettem, hogy Sir Arthur a jövőben a hagyományoknak megfelelő életmódot folytat, bármilyen magasan van is Boldogtalan Andor (Endre, Rolland) szobája.
   Ez annyit jelentett, hogy Sir Arthurnak naponta kétszáznál több lépcsőt kell járnia. Azonban senki sem szólt, csak a zsoldosok felszerelése csörrent néha halkan. Anna Emerencia sóhajtva körülhordozta tekintetét a családi képeken, de az ősök rendületlen komorsággal néztek le kereteikből, mintegy helyeselve szigorukkal Felix utódjuk eljárását.
   - Nem tudom, Lady Anna Emerencia, hogy családunk nőtagjai, a legidősebb ellenőrzése és vezetése mellett, miért nincsenek naponta, villásreggeli előtt, a családi sírboltban, hogy térden járuljanak Sir Thomas Richard földi maradványai elé, egyórai ájtatoskodásra, emlékezetéül ama napnak, midőn Sir Richard Óriás Thorton vezérrel kiállt egy szál kardra, hogy megmentse Daughter Hill asszonyait a gyalázattól! Ez ősünk bátorsága és győzelme, a vár asszonyainak fogadalma szerint, soha nem múló emléket kell hogy kapjon a napi penitencia által. Nem tudom továbbá, hogy minden héten miért nem rendeznek vadkanvadászatot, miért nem fogyasztják villásreggelijüket a Daughter Hill-i Maria-csúcson a család férfitagjai! Ez mától megváltozik! Mert élni fogok hagyományaink megszegői ellen a várúr büntető jogával. Kíván valaki szólani?
   A családtagok közül senki sem. Némán álltak. Valaki megszólalt a háttérben:
   - Ha szabadna nékem hozzászólni... Ugyanis az önműködő villamosjegyek végett legalábbis egy liftet kellene alkalmazni, hogy villany erejű jármű legyen a házban.
   Egy keresztes vitéz mondta ezt, kinek felütött sisakellenzője alól Vucli úr kancsal, nagy bajuszú képe tűnt elő.
   - Természetesen megfontolás tárgyává tesszük, mert a korszerű berendezések a várkastély hagyományait nem sértik.
   E rövid beszélgetéstől még jobban megijedt mindenki.
   Eddig valahogy megnyugtatta őket a tudat, hogy csak Sir Felix elmebeteg. A zsoldos meg­jegyzése után azt kellett hinniük, hogy a majoreszko magával hozta az egész intézményt."