Lord Austin Brannisford egy méltatlan családi sérelem után kilép főnemesi életéből és belép a francia idegenlégióba. Nyugalmat azonban itt sem lel, ezért továbblép, azaz szökik, egyenesen a legendás Sárga Garnizonba. Ha sejtené, hogy az igazi kalamajka csak ekkor kezdődik: megjelenik a Nő.
   A hangoskönyv másik történetében is egy nemzetközi kémhistóriába (és az idegenlégióba) keveredett kékvér (ezúttal francia) mutatja meg, hogy háborús veszély ide, hétpróbás hírszerzők oda, egy (szerelmes) úr a pokolban is úr.
   Aki nem hiszi, járjon utána: hallgassa meg hangoskönyvünket!

HALLGASSON BELE A HANGOSKÖNYVBE!

A keménytábla-borítós kiadványban a hangoskönyvet tartalmazó CD átlátszó tálcán helyezkedik el.
   A kötet 24 oldalán részlet olvasható Matuscsák Tamás Rejtő Jenő elveszett naplója című életregényéből. A mű úgy mutatja be Rejtő életének és korának eseményeit, mintha az író egyes szám első személyben vezetné naplóját kamaszkorától haláláig. A 20 kötetes sorozatban közreadott részletek időrendben tartalmazzák a Noran Libro Kiadónál 2016-ban megjelent mű szövegének túlnyomó részét.
   A második oldalon található QR-kód segítségével Ön ingyen letöltheti okostelefonjára vagy tabletjére a hangfelvétel alapjául szolgáló Rejtő-regényt elektronikus könyv formájában, a Magyar Elektronikus Könyvtárból.
    Egy oldalon a Quattrocento Kiadó által 2012-ben kiadott Rejtő lexikon szócikkeiből válogatott részletek mutatják be a két kisregény főbb szereplőit, az utolsó oldalon pedig a hangfelvétel részletes tartalomjegyzéke olvasható.
   (A hangfelvétel a Kossuth Kiadó és a Mojzer Kiadó által 2012-ben kiadott, három és fél órás, mp3 formátumú hangoskönyv változatlan kiadása.)

Részlet a műből:

Éjszaka haladtak tovább a sivatagban és Jimmy, aki kissé részeg volt, egy szerelmes tangót énekelt egész idő alatt.
   - Mondd... - kérdezte Lambert, - honnan van neked pénzed?
   - A vendéglősöktől kapom. Nem láttad, hogy mind a két helyen bementem fél órára a fogadós­hoz? Ha már az ember hivatalos küldetésben van, végére jár annak is, hogy ezek a pimaszok nem játszák-e ki a törvényt. Hát nincs csempészett whiskyjük.
   - Megnézted?
   - Hogy képzeled? Urak vagyunk. A vendéglős becsületszavára kijelentette, hogy nem tart whiskyt, adott négyszáz frankot és én hittem neki. Ha hamisan adta a szavát, az ő baja. Egyszer még kiderül és akkor az életében nem lehet többé tisztességes londoni klub tagja. - És énekelt: - "Szemed sötét, akár az éj... gyere, ne félj..."
   A legközelebbi oázisban - és ez már igazán jelentős közlekedési gócpont volt - Jimmy úgy szállt le a tevéjéről, mint egy inspiciálásra érkező tábornagy. Kemény, pattogó hangon el­küldött valakit a csendőrért, a csendőrnek ő maga mutatta meg az «igazolványát» és közölte, hogy valamennyi rabot rendelje ki meszeléshez, ők este továbbindulnak és ha addig nem kész a munka, legnagyobb sajnálatára, nem várhatja be a végét és az ebből származó következmé­nyekért a felelősséget már eleve is a csendőrségre hárítja. Egy óra múlva húsz ember dolgo­zott, egy csendőr járt közöttük, méricskélve mindenütt a hatvan centit, habarták a meszet, csattogtak a meszelők és Jimmy, barátjával együtt, az ivó mögötti fülkében lefeküdt aludni. Este kilenckor egy csendőraltiszt felkeltette őket és jelentette, hogy minden fa kész.
   Ekkor leültek vacsorázni.
   - Eddig eljutottunk. Eljutunk talán tovább is - mondta Lambert, - de mi lesz, ha észak felé, civilizáltabb vidékre érünk? Ahol helyőrségek is vannak? Ott nem hiszik el, hogy a Szahara végéből elküldtek két katonát csöbörrel, fákat festeni.
   Jimmy bekapott egy nagy darab húst.
   - Majd megkerüljük a városokat és kertek alatt... Eh, mit tudom én! Mit törjük most a fejünket azon, ami lesz?
   - Pedig nem ártana - szólalt meg a közelükben egy borízű hang. Ijedten fordultak hátra.
   A világ legrongyosabb embere állt mögöttük. Ruhája, fehérneműje piszkos cafatokban egyesült, több napja borotválatlan arca zsírosan fénylelt és széles, vastag szája csufondárosan vigyorgott.
   - Nem ártana gondolkozni a dolgon. Ez a pálmameszelés a legszebb, amit világéletemben hallottam és az előbb percekig hemperegtem kint a röhögéstől, amikor megláttam, de ezzel csak itt délen bolondíthatják a világot.
   - Kicsoda maga? - kérdezte Jimmy.
   - Mi köze hozzá?
   - Igaza van. De valahogy csak meg kell szólítanom, nem?
   - Szólítson ahogy akar. Ezen nem fogunk összeveszni. Mondja nyugodtan azt, hogy Manfréd.
   - Így hívják?
   - Nem. De nagyon szép név. Ne bántsuk egymást. Igaz? Itt mindegy a név. Fő a szerencse. Ha megengedik, leülök. Szóval ön, kedves Olivér és ön igen tisztelt Roland, szökött légionisták és egy csodálatraméltó csellel eljutottak idáig. Most azonban rövidesen hurokra kerülnének, holott ezt nem érdemlik meg. Ezért elhatároztam, hogy megmentem önöket.
   - Kissé merészen hangzik, kedves Adalbert.
   - Ha megkérhetem, maradjunk a Manfrédnál. Oly szép név. Higyje el, kérem, hogy igenis módomban áll megmenteni önöket.
   - Megkérdezhetem, hogy mi a foglalkozása?
   - Államtitkár vagyok - válaszolta a rongyos ember egyszerűen, de határozottan.
   - Ezt gondoltam. Remélem azonban, hogy poziciója gyógyítható.
   - Kérem, hallgasson meg...
   - Nem tehetem. Önből, excellenciás uram, dől az alkohol, érthetetlen dolgokat mond, amiből ránknézve csak az az egy fontos, hogy ne áruljon el bennünket távozásunk után, ha már rájött a dologra...
   - Azt, hogy dől belőlem az alkohol, nem vitatom. Ez rendben van. Részeg azonban nem vagyok. Hallottak már maguk valamit a "Sárga garnizonról"?
   - Tudunk erről a dajkameséről...
   - Ez nem mese! A szökött légionisták oázisa létezik és ha akarják, velem jöhetnek a Sárga garnizonba, ha nem, mehetnek tovább és útjuk valamelyik büntetőtáborban fog végződni. Nos, jönnek?
   - Megyünk - mondta Jimmy.
   - No, úgye belátta, hogy igazam van.
   - Azt nem tudom. De érdekel a dolog. Ilyesmit még nem láttam. Fizetni!