Csülök, Senki Alfonz és Tuskó Hopkins, a három vidám, immár Becsületrenddel kitüntetett tettestárs egyhangú szolgálatukat töltik a marokkói Atlasz-hegységben, a francia idegenlégióban. Itt éri el őket az ifjú Yvonne Barré levele, amelyben eltűnt fivére után érdeklődik. A kaland előszele felszítja hőseink vállalkozókedvét, s csakhamar be is kerülnek a legszigorúbb kongói munkatáborba induló büntetőszázadba. A legendásan halálos, rettegett helyőrségben azonban meglepetések sora fogadja őket, amelyek közül még csak nem is a javíthatatlan levelező Török Szultán feltűnése a legkellemetlenebb. Ahhoz, hogy vállalt küldetésüket teljesítsék és visszajussanak Marokkóba, katonaszökevényként át kell szelniük az egész Szaharát, nyomukban a fél légióval. Minden idők legpimaszabb szökése meg sem kottyan ilyen elszánt fickóknak, azonban a velük menekülő ifjú Yvonne védelmezése az üldözőktől és a sivatag megpróbáltatásaitól olyan feladat, amely még e három testőrt is próbára teszi.

HALLGASSON BELE A HANGOSKÖNYVBE!

A keménytábla-borítós kiadványban a hangoskönyvet tartalmazó CD átlátszó tálcán helyezkedik el.
   A kötet 24 oldalán részlet olvasható Matuscsák Tamás Rejtő Jenő elveszett naplója című életregényéből. A mű úgy mutatja be Rejtő életének és korának eseményeit, mintha az író egyes szám első személyben vezetné naplóját kamaszkorától haláláig. A 20 kötetes sorozatban közreadott részletek időrendben tartalmazzák a Noran Libro Kiadónál 2016-ban megjelent mű szövegének túlnyomó részét.
   A második oldalon található QR-kód segítségével Ön ingyen letöltheti okostelefonjára vagy tabletjére a hangfelvétel alapjául szolgáló Rejtő-regényt elektronikus könyv formájában, a Magyar Elektronikus Könyvtárból.
    Egy oldalon a Quattrocento Kiadó által 2012-ben kiadott Rejtő lexikon szócikkeiből válogatott részletek mutatják be A három testőr Afrikában főbb szereplőit, az utolsó oldalon pedig a hangfelvétel részletes tartalomjegyzéke olvasható.
   (A hangfelvétel a Kossuth Kiadó és a Mojzer Kiadó által 2008-ban kiadott, közel hét órás, mp3 formátumú hangoskönyv változatlan kiadása.)

Részlet a műből:

- Nézd, Hopkins.... Ez a Senki Alfonz... Mégiscsak... hm...
   - Mit motyogsz?! - fordult felém dühösen. A köpcös egy idő óta mindenkivel veszekedett. - Nem érdekel az a hülye fráter!
   - Mit tudod te, miért megy ő Igoriba? - mondtam komoran. - A férfi tettrekészsége olykor a lélek legmélyebb rejtekén lakozik.
   Ez, azt hiszem, igen szép mondás volt.
   - Úgy beszélsz, mint egy félhülye. Mi van?
   - „Keresd a nőt” - idéztem egy régi angol költőt. - Ezért megy Senki Alfonz Igoriba.
   - Itt is kereshetek nőt magamnak, ha fontos. Azért még nem kell Igoriba menni. Szép kis szoknyavadászat!
   - Talán... nem is neki... nekem kellene Igoriba mennem - tépelődtem szokott felhős mélabúmmal.
   - Menjetek, ahová akartok! Féleszűek! - kiáltotta, és kis híján lenyelte a kialudt szivarvéget mérgében, miután hiába szipákolt, hogy feléledjen a parázs.
   De bennem elhatározássá érlelődött a kétség. Nem fog csalódni bennem a nemes hölgy! Este kijelentettem az őrmesternek, hogy elveszett a puskám. Pedig magam ástam el egy verembe az erőd mögött.
   Másnap bevonultam ötkilós csomaggal a zsúfolt cellule-be.
   - Üdvözlöm, uram! - köszöntött a nagy Levin. - Ön úgy jön nekünk, mint homárhoz a vörösbor.
   Néhányan megjegyezték, hogy fogja be a száját, és ne izgassa az éhes embereket. Mogorvák voltak ezek a messziről jött elítéltek, sivatagi harcoktól fáradtan, útban Igori felé, ahol a pokol várja őket.
   - Miért jössz utánam erőszakkal? - kérdezte Senki Alfonz.
   - Átlátok a szitán - feleltem, és a szemébe vigyorogtam. - Nem fogod a hátam mögött eltántorítani tőlem Yvonne-t.
   Vagy kilencen ültünk a ragadós, piszkos, férges kövön, és dideregtünk az estében. A szűk helyen mozdulni sem lehetett. Valaki Igoriról mesélt. Kongó! Szörnyű klíma, nedves fabarakkok, állatian durva őrök...
   Hopkinsnak több esze volt. Igaza van. Őrültség oda elmenni.
   - Rosszabb, mint a pokol - mondta a mély hangú, nagy fejű Colter, aki kántor volt valaha Koppenhágában.
   - Csak egy jó van ott - magyarázta Levin -, hogy sehol sincsenek olyan fehér húsú teknős­békák. Hasonló állapotok vannak északon a vadhússal. A kilencvenes évek végén főztem egy őzgerincet zöldséghaséval, fokhagymásan... Ezt én úgy csináltam, hogy egy jó fél kiló szalonnát nyárson kiolvasztok a sült felett...
   Itt hónapok óta senki sem evett egy jó falatot. Ne csodáljuk hát, ha kissé mogorva emberek voltak együtt. Egy tagbaszakadt rab felemelkedett:
   - Ha azonnal nem hagyja abba ezt a történetet - mondta figyelmeztetően -, kitolom az egyik szemét hüvelykujjal.
   - A másik az én dolgom - szólt a kántor, akit az évek kissé világiassá tettek a sivatagban.
   - De uraim, ez olyan csodás étel volt, mert én nem sütöm át egészen, hogy ízes maradjon, és...
   Puff! Valaki fejbe vágta egy üres csajkával, de alaposan. Mondom, kissé mogorva emberek voltak...
A fejbe ütés estére, sőt éjszakára is elhallgattatta Levint.
   Reggel nyílt az ajtó, és egy ötkilós csomaggal Tuskó Hopkins lépett be, rendkívül zord arckifejezéssel.
   - Halló! Tuskó! - kiáltotta Senki Alfonz örömmel. - Hát unatkoztál?
   - Az urak nem érdekelnek - mondta, és leült a középre, miáltal a falhoz szorulóknak kimaradt a lélegzetük.
   - Talán véletlenül vagy itt? - kérdeztem gúnyosan.
   - Igenis, ha tudni akarod! Kész véletlen. - Nagyon idegesen viselkedett. - Betört az egyik emeleti ablak.
   - Azért még nem ítélik traveaux-ra az embert.
   - De kiesett rajta az udvarra valaki. Régi haragosom. Marchande tizedes.
   ...Azért később mégiscsak kiderült, hogy mielőtt ezt a régi haragosát megfenyítette, Tuskó Hopkins sok bort ivott a kantinban, és eladta fél áron a havi zsoldját a kantinosnak. Tehát előre tudta, hogy a Manson erődben már nem kap zsoldot, mert traveaux-ra megy.